Nagy Beatrix a nyáron tért haza Norvégiából az Alba FKC kézilabdázóihoz

Szinte gyerekfejjel került Debrecenből a koronázóvárosba, 16 évesen írta alá első szerződését a fehérváriakkal. Négy évvel később befejezte az aktív játékot, edzősködni kezdett az utánpótlásban. Akkor nem gondolta, hogy majdan felnőttekkel dolgozik, a legmagasabb osztályban.

Nagy Beatrix (j) Norvégiában már dolgozott felnőtt csapattal, most hazatért Fotó: Koppán V.

- Másfél évtizede, 2002-ben igazoltam Fehérvárra a Hajdúságból, 2005-ben a spanyol másodosztályba kerültem kölcsönbe, majd a klub anyagi gondjai miatt néhány hónap múlva visszatértem Fehérvárra. Edzősködni kezdtem az utánpótlásban, a miniknek vezettem az edzéseit, később idősebbekkel is dolgoztam. Az igazság az, előzőleg nem akartam edző lenni, de már az első, általam vezetett tréningen éreztem, hogy a későbbiekben szeretném, ha ezzel foglalkozhatnék. Ami meg is valósult. Büszke vagyok arra, hogy a klub utánpótlásában az egyik legszebb sikert értem el a csapatommal, négy éve, a szívemnek nagyon kedves, 2002-es korosztállyal ezüstérmesek lettünk az országos bajnokságon - mondja Nagy Beatrix, akit a fehérvári, kézis társadalom csak Pipiként ismer. Egy évvel később, 2014-ben komoly lehetőséget kapott, a női kézilabdában világszinten egyeduralkodónak számító norvégokhoz hívták edzősködni a Flint Tonsberg együtteséhez. A gárda nem sokkal korábban búcsúzott a legmagasabb osztályból, az Elitserienből, az 1. divisjon névre keresztelt pontvadászatba, ami az itthoni NB I/B-nek felel meg.

- Az első évben két csapatot vezényeltem, a 13 és 16 éveseket. A második évben megtartottam a fiatalabb korosztályt és mellette másodedző lettem a klub felnőtt csapatánál. Az utolsó évben már csak a másodedzői feladatokat láttam el, mert a kislányom elkezdte Magyarországon az iskolát, hazaköltözött. Nem vállaltam a munkát a fiatalabb korosztályoknál, így többet tudtam ingázni. A Flint nem tartozik a legnagyobb és legprofibb egyesületek közé, de így is nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy bizalmat és lehetőséget kaptam tőlük, sokat tanultam az ott töltött három év alatt a norvég kézilabdáról. Főként erőnléti edzésekről, valamint arról, miként kell csapatban dolgozni, valamint hogyan bánjunk sportolókkal.

A korábban a legmagasabb osztályban szereplő egyesület anyagi gondjai miatt az utóbbi években már csak álmodott a legmagasabb osztályról, általában az életéért küzdött. Hiába a norvég női kézilabda elvitathatatlan egyeduralkodói státusza, a sportágba nem ömlik a pénz, a futball finanszírozása megoldott, de a kézilabdában előfordul, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnnek klubok, ha a szponzorok kiszállnak. Bár ott is jócskán adódtak gondok az utóbbi években, a Larvik és Storhamar erős bázissal rendelkezik. A költségvetés folyamatos csökkentése miatt rendre fiatal tehetségeket kell a csapatba építeni. A vezetőedző tavaszi műtétje miatt Nagy Beatrix az utolsó négy hónapban egyedül vezette a csapatot, amely végül kiesett a norvég második vonalból.

- Nem emiatt jöttem haza. Bár Norvégiában éltem és dolgoztam, gyakran látogattam haza Fehérvárra, az utóbbi egy évben különösen, hogy minél többet lehessek a kislányommal. Az Alba FKC vezetőedzőjével, Deli Ritával gyakran beszélgettem, a tavasszal említette, hogy segítője, Siti Eszter anyai örömök elé néz, a 2017-18-as bajnokságban már nem áll a csapat rendelkezésére. Jelezte, amennyiben hazatérek, el tudná velem képzelni a közös munkát. Angolul korábban is jól beszéltem, az elmúlt évek során norvégul is megtanultam. Az FKC saját nevelésű edzője vagyok, nagyon örülök, hogy a megszerzett tudásomat ahhoz a klubhoz hozhatom vissza, ahonnan edzőként indultam. A Verseci útra hazatértem, profi körülmények között, nemzetközi szinten is elismert klasszisokkal, valamint fiatal, hazai tehetségekkel dolgozhatok. Jó ismét, napi szinten találkozni korábbi kollégákkal, akik közül néhányan a barátaim is. Örömmel jöttem haza, megtisztelő, hogy itt lehetek.