Börtönvilág: Shot Caller

Jacob (Nikolaj Coster-Waldau) ittas vezetés miatt másfél évre börtönbe kerül, ám bent nem könnyű meglapulni. Egy banda kiveti rá a hálóját, hősünknek pedig a saját biztonsága érdekében újabb és újabb bűntetteket kell elkövetnie. A másfélből így lesz egyre több év a fegyházban.

Jacob (Nikolaj Coster-Waldau) nem fél bemocskolni a kezét, de próbál ember maradni a börtön falai közt is - Fotó: Jelenet a filmből

Waugh stílusa egyre érettebb, s noha a sztori erősen hajaz az Elítélt történetére, a Shot Caller sokkal összetettebb, feszesebb, szikárabb. A cselekmény két szálon fut, a múltban és a jelenben, ami dramaturgiailag jóval hatásosabbá teszi a művet. Folyamatosan látjuk, milyen volt és mivé lett Jacob. Az egyik oldalon végigkövetjük az egyszerű mintapolgár útját a romlásig, hogy aztán frissen szabadult gengszterként kerüljön új aspektusba a karaktere. Hősünk a körülmények áldozatává vált, ahol két lehetőség van. Vagy alkalmazkodsz, vagy megtörsz. Jacob az előbbit választja és egyre feljebb lép a banda hierarchiájában. Waugh filmje azért remek, mert több fronton is helytáll, mégsem érezzük zavarosnak. Egyszerre tud brutális börtönfilm, alvilági látlelet és tanmese lenni az alapvető emberi értékekről. Jacob rengeteget változik, nem fél bemocskolni a kezét, s noha nem lehet jó embernek titulálni, olyan szintű önfeláldozásról tesz tanúbizonyságot, amire kevesen képesek. Az éremnek persze két oldala van, hisz számára a kinti világ megszűnik létezni, le kell mondania a családjáról, cserébe bent olyan királyként élhet, akit a rabok maximálisan tisztelnek. A cselekmény kitölti a kétórás játékidőt, mi több, néztem volna még, hiába lett lezárva a történet. A Shot Caller nem tökéletes élmény, vannak lyukak a sztoriban, karakterek tűnnek el és apróbb mellékszálak kibontására nem maradt idő, ám eléri a célját. A színészek - főleg Nikolaj Coster-Waldau - szenzációsak, de az operatőri munka s az egyszerre nyomasztó, mégis csodás cselló-zongora muzsika is emeli a színvonalat.

Amit a Shot Caller bevállal, azt teljesíti - remek cselekményvezetéssel, korrekt drámával, naturalista erőszakkal és keserédes végkifejlettel. Remélem, nem tűnik el a süllyesztőben, mert többet érdemel ez a kiváló stílusgyakorlat.