Kijött a Halál völgyéből - Már a Spartathlonra készül a futókirálynő, Lubics Szilvia

A nagykanizsai ultrafutó nem véletlenül tartja eddigi legkülönlegesebb versenyének - pedig áll már mögötte néhány - az Egyesült Államok Kalifornia államában rendezett Badwater Ultramaratont.

A minden év júliusában megtartott eseményről tudni kell, hogy az egyik legkeményebb, legextrémebb futó- megmérettetésként tartják számon a világon. A táv 217 kilométer, a szintemelkedés pedig szintén elképesztő: 4450 méter. A viadal a be-szédes nevű Death Valley-
ből (magyarul Halál-völgy) indul, és a Mt. Whitney csúcs lábánál ér véget. Meg kell említeni a hőséget, a résztvevőknek nappal 45-50 Celsius-fokkal kell megküzdeniük.

- A Badwaternek már az is a különlegessége, hogy nem könnyű bejutni az indulók közé. A nevezéskor be kell mutatni a futómúltat, a legjobb eredményeket, és különböző kifejtős kérdésekre is választ kell adni, például arra, hogy mit jelent számunkra maga
a futás vagy ez a verseny
- mesélte lapunknak Lubics Szilvia, aki hozzátette: jónak tartja a rostát, és megtisztel-tetésnek vette, hogy bekerülhetett a 100 résztvevő közé, amelynek egyharmada volt nő.

Szerette volna már kipróbálni magát a híres megmérettetésen, de csak egy-két éve ütött szöget a fejébe a terv. Korábban azt tartotta a Badwaterről, hogy nem futó-, hanem inkább kalandverseny. Fokozatosan érett meg benne az elindulás gondolata.

Lubics Szilvia azt mondja, nem érzett eufóriát a célba érkezéskor, de kipihente a fáradalmakat, és szívesen visszamenne újra a világ legnehezebb futóversenyére Fotó: Adventure Corps Inc.

Itt kell megjegyezni, hogy Szilvia civilben fogorvos, nem mellesleg három gyermek édesanyja, ráadásul a munkája mellett motivációs tréningeket is tart. Minden perce be van osztva, ennek fényében még nagyobb dolog, hogy érzett magában elegendő erőt, energiát, és tudott megfelelő időt szánni a felkészülésre.

Kőkemény munkát végzett, egy olyan verseny, mint a Badwater, természetesen ezt igényli. A hőségre úgy próbált minél eredményesebben felkészülni, hogy bevitte az infraszaunába a futópadot, vagy szándékosan délben, délután egy órakor ment a szabadba futni.

- A nagy meleg mellett a szintemelkedés legyűrése volt kemény. Nem oszlott el a távon, hanem három komoly, hosszú emelkedőt kellett megmászni.

Lubics Szilvia fő célja a szintidőn belül való teljesítés volt, ez nemcsak, hogy sikerült, de 36 óra 9 perces idejével negyedik helyen zárta a gyilkos megmérettetést. Jutalmul megkapta a koponya díszítette övcsatot, a befutóknak járó díjjal kapcsolatban tréfásan jegyezte meg: sosem vágyott még ennyire ruházati kiegészítőre.

- Nem tudtom, hogy éreztem-e valaha ekkora fáradtságot. Nagyon örültem, hogy vége van. Akkora volt a meleg, hogy a verseny alatt többször is azt gondoltam, nem megy tovább. Ráadásul a szervezők a hajrában sem könnyítik meg az indulók dolgát, a cél előtt meredek emelkedő van. Hát, nagy eufória nem volt.

A kiváló ultrafutó - akit ezen a viadalon férje, Lubics György, valamint Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán és Simonyi Balázs segített - az első sokk után ma már boldogan gondol vissza teljesítményé-re, a megmérettetésre, amelynek keménységét jelzi, hogy ezúttal nehezebben regenerálódott, de a versenyt követő harmadik héten már 150 kilométert futott.

Mert az élet nem áll meg, Szilvia jelenleg minden energiáját bevetve, nagyban készül a szeptemberben esedékes görögországi, 246 kilométeres Spartathlonra, amelyet egyébként már háromszor is megnyert.