Hírek

2017.08.25. 15:30

Ismerje meg a kanizsai hölgyet, aki 2018-ban a hazai paralimpiai csapat vezetője lesz

NAGYKANIZSA Dr. Horváth Patrícia Anna, a Magyar Paralimpiai Bizottság munkatársa a 2018-as téli paralimpián a hazai válogatott csapatvezetője lesz.

Benedek Bálint

A 29 éves Patrícia a Batthyány-gimnáziumban kötött örök barátságot a sporttal, hisz’ játékosként gyakran szerepelt a 24 órás labdarúgótornákon. A labdajáték olyannyira lenyűgözte a tinédzsert, hogy az NTE 1866 leány gárdájában eltöltött évek után, a PVSK női NB I-es labdarúgócsapatában is rúgta a bőrt. Az érettségi után, a Pécsi Tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait. A mozgással sem hagyott fel, sőt ezzel párhuzamosan elvégzett egy labdarúgó sportoktatói, valamint játékvezetői tanfolyamot.

Ha ez nem lett volna elég, akkor a jogi egyetem mellett maradt energiája arra, hogy sportkoordinátorként tevékenykedjen, illetve sportkommunikátor szakon is bővítse a tudását.

– Minden terepen szerettem volna kipróbálni magam, ezért az egyetem Erasmus ösztöndíjprogramjának segítségével fél évet töltöttem a spanyolországi Santiago de Compostela egyetemén – avatott be életének alakulásába Patrícia.

A dél-koreai Pjongcsang városa ad otthont 2018-ban a téli olimpiának, Patrícia a kabalával összebarátkozott

– A személyiségfejlődésem szempontjából hasznos időszakot tudhattam magam mögött, hazatérve inkább a sportszervezés felé orientálódtam. Közben hobbi szinten fociztam, mellette kanizsai mintára útjára indítottam a 12 órás éjszakai labdarúgást a jogi kar hallgatóinak. Még mindig elevenen él bennem egy 2010-es szakmai kirándulás a Sportok Házába. Itt hallottam először a paralimpiáról, a mozgássérült, látássérült és enyhén értelmi sérült sportolók világversenyéről. A legérdekesebbnek az addig számomra ismeretlen futószám, a látássérültek hosszútávfutása tűnt, ahol a sérült versenyző előtt fut egy személyi segítő, akinek ugyanazt a tempót kell tartania. Ez a sportág a bizalomról szól, amelyre a hétköznapokban is szüksége lenne az embereknek. Mindig is tiszteltem a sportolókat, de úgy gondolom, hogy a fogyatékkal élő versenyzők is megérdemlik az elismerést. A 2012-es londoni ötkarikás játékok, majd az azt követő paralimpia után feltettem a kérdést magamban, vajon van-e rá mód, hogy a kettőnek ugyan-olyan szurkolói értéke legyen. Megérintett a téma, ekkor határoztam el, hogy a szakdolgozatom nem szólhat másról. A paralimpiai sportágak története és szabályozása Magyarországon című munkában a fent említett kérdésekre kerestem a válaszokat.

Patrícia talán azért is közelített érzékenyebben a témakörhöz, mert édesapja, Horváth István a hallássérült tenisz szakág vezetője. Úgy véli, a fogyatékossággal élő emberek sem különböznek az épektől. A munkája során arra törekszik, hogy ezen szemlélet minél inkább elterjedjen a társadalomban. Fontos számára a szakmai képzettség, ezért igyekezett az évek során minél több ismeretet elsajátítani.

- A döntésemhez nagyobb lendületet adott, amikor az egyetemen megismerhettem Sors Tamás és Meilinger Csaba paralimpikon úszókat - mesélte. - Nagy álmom volt, hogy a sportjogba még jobban beleássam magam, némi pécsi újságírást követően ezt a tervemet éppen a paralimpiai bizottságnál válthattam valóra. Februárban már a fővárosban sportjogi szakjogász diplomával gazdagítottam a portfóliómat.

Patrícia szakmai tudására immár harmadik éve sportszakmai és jogi referensként számít a Magyar Paralimpiai Bizottság. A kollégáival több mint harminc sportágat koordinálnak és felügyelnek. A kanizsai jogászhoz most az úszás, az ülőröplabda, kerekesszékes rögbi, látássérültteke és az összes téli sportág tartozik.

Dr. Horváth Patrícia Anna úgy véli, a fogyatékossággal élő emberek sem különböznek az épektől, a munkája során pedig igyekszik arra törekedni, hogy ezen a társadalmi szemléleten minél hamarabb változtasson Fotó: Szakony Attila

- Az a feladatom, hogy a sportolóknak megszervezzem az edzőtáborokat, a versenyeket, beszerezzem a felszereléseket, tehát a teljes háttérmunkáért felelek - folytatta. - Ezen túl különféle projektekben veszek részt, ezek közül az egyik kedvencem a felsőoktatást népszerűsítő kampányunk, amelynek célja, hogy minél több sportoló továbbtanuljon. Szeretnénk, ha a sport mellett további célokat tűznének ki maguk elé, egyfajta ösztönzési céllal, hogy az élet minden területén megállják a helyüket. Sok nemzetközi viadalt is szervezünk Magyarországon. Leg-utóbb az U19-es korosztály csörgőlabda-világbajnokságát rendeztük meg látássérült sportolók részvételével Budaörsön, amelyen tizenegy országból 19 alakulat szerepelt.

Patrícia több külföldi viadalra is elkíséri a versenyzőket, jó emlékeket őriz a 2014-es integrált ifjúsági úszó Európa-bajnokságról Hollandiából, ahol az épek és a fogyatékkal élők először vehettek részt közösen rendezett versenyen. Több Európa- és világbajnokságon járt, de a paralimpia teljesen más lépték. Rióba is a magyar csapattal tartott, ahol a csapatvezetőt segítette és megismerkedett a paralimpiai atmoszférával.

A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) Agitos alapítványa hirdetett egy pályázatot, ahol többek között a szervezet működéséről, a paralimpiai mozgalomról tartottak négynapos képzést a németországi központban, mely után mindenkinek a saját hazájában kellett workshopokat tartania a megszerzett ismeretekből. Többnyire afrikai, dél-amerikai országok nemzeti paralimpiai bizottságaiból kerültek be jelöltek, ez Európából csak a kanizsai lánynak sikerült.

A kanizsai hölgy szemináriumokon tanult a paralimpia menetéről

- Most életem egyik legnagyobb kihívása tart lázban - tette hozzá dr. Horváth Patrícia. - A dél-koreai Pjongcsang városa ad otthont 2018-ban a téli olimpiának és az azt követő paralimpiának. A téli játékokon induló magyar paralimpiai csapat irányításáért felelek, ami nagy megtiszteltetés. Egy látássérült síelő, Balogh Zsolt és a segítője, Bocsi Bence alpesi síben indulnak, ülő biatlonban és ülő sífutásban Lőrincz Krisztina képviseli majd hazánkat. Velünk tartanak még az edzők, az orvosi stáb és a médiastáb is. A nemzeti csapat vezetése komoly előkészületeket igényel. Idén márciusban jártam már a helyszínen, ahol kiváló csapatvezetői szeminá-riumon vettünk részt, azóta nem telik el olyan nap, hogy ne foglalkoznék ezzel a témával. Pjongcsang előtt pedig még sok verseny vár ránk, ősszel lesz többek között a paraúszó és parafekvenyomó világbajnokság Mexikóban, majd ezt követően az ülőröplabda Európa-bajnokságra utazunk Horvátországba. Szerencsére, ahogy arra számítottam, sosem unatkozom.

Dr. Horváth Patrícia Anna szerint a Magyar Paralimpiai Bizottságnál eltöltött három és fél éve alatt a szervezet dinamikus fejlődésnek indult.

- Ez a folyamat már jóval korábban elkezdődött, de Londonban és Rióban látszott igazán a hatása - tette hozzá a fiatal szakember. - A para-sport-mozgalom a második világháborúban megsérült emberek rehabilitációjaként indult, ez mára versenysporttá nőtte ki magát, aminek a hátterében rendkívül komoly szakmai munka áll. A magyar sport támogatottsága kimagasló az utóbbi években, ez pozitív hatással van a fogyatékkal élők sportjára is. Az előrelépést nemcsak érmekben, de ismertségben, társadalmi elfogadásban is mérhetjük. Rió volt az első olyan állomás, amikor a paralimpiáról is rendszeresen élőben közvetítettek Magyarországon, ami a társadalmi elfogadottság szempontjából is kiváló előrelépés.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!