Elmém legszikkadtabb ugarára száműztelek téged, akire nem is tudom, miért kellene, emlékeznem.

A szivecskés bögrémből kortyolom a kihűlő félben lévő kávécsodámat, s eközben a háttérben kellemes légkört árasztó bulvárműsor tereli el többek között rólad a figyelmem.

Általában akkor gondolok rád, ha valaki más mellett kell elaludnom… néha annyira nehéz elaludni valaki olyan mellett, akit szeretnem illene, vagy kellene. Ha számításaim nem tévednek (ami nálam olykor megesik), ennek oka csak az lehet, hogy veled eltöltött rövidke időintervallum olyan mély benyomást tehetett rám, amire elalvás előtt igen kellemes visszaemlékeznem.

Ugye pár „szép” történetet illene felsorolnom, hiszen csak így lesz értelme krónikámnak.

1.    romantikus séta a Duna parton… ekkor felsoroltad párszázszor, hogy mennyire szép vagyok, a tényekkel én nem szoktam vitatkozni, - ez esetben sem tettem. De ami igazán pazar volt, hogy a csoporttárs csajok láttak egy helyes pasival… szeretem, ha irigykednek rám. Még egy dogma, amit kihagytak a bibliából, hogy istennő vagyok.

2.    Bulizás → Nálad alvás → Reggel sokáig fetrengés → Reggelizés amennyi belém fér → Még több kávé…
Ez maga volt a csoda, nyugodt reggelek, kinézni az ablakon, havas tetőt látni a padlásszobából, imádom az ilyen architektúrájú építményeket. Térjünk rá a részletekre.
A bulizás veled: a jó humorú barátaid miatt felejthetetlen poénok születtek, szerintem ehhez az elfogyasztott alkohol mennyisége is sokat hozzátett.
A nálad alvás: ááá... nemcsak alvás, inkább nem alvás, de úri hölgyek ilyenekről nem beszélnek. A sokáig szundikálás meg egyébként is király, főleg, ha suli helyett teszem, ezért soha sincs bűntudatom, inkább valamiféle elégedettséget érzek.
A reggelizés: fantasztikus, főleg, ha kétpercenként emlékeztetsz rá, hogy sovány vagyok.
A még több kávé: egy koffein függőnek elengedhetetlen, legalább három deci, feketén. A nagyid remek kávét készített…

3.    Amikor bakelit lemezen hallgattuk az Eddát, és énekeltél nekem. A múzsádnak hívtál. Az ilyen apróságok miatt hittem azt, hogy együtt maradunk még legalább 2-3 évig.

4.    A nagyid is nagyon hiányzik. Te elmentél suliba és megengedted, hogy maradjak, nálatok, ameddig csak akarok. Én meg kihallgattam, hogy a testvéreid elmenjenek otthonról, ezután gyors fürdés, smink és beszélgetés a kedves, huncut anyókával. Ezek a duma-partik kizárólag egy csoda nagyival lehetségesek. Olyan okos volt… sajnálom, hogy a te rokonod nem az enyém, mert így én veszítettem el nem te! Ez gáz.

5.    A családi közeg, ami körülvett veled együtt (bármekkora szingli vagyok az emberek szemében) hiányzik. A közös nevetgélések, harmónia… mindjárt elsírom magam, vagy inkább elnevetem. Tudni illik… nem sírok olyan pasi miatt, aki dobott az ex csaja miatt egy téli reggelen, miután megnéztük a kabbala pasit.
A szakításunk konkrét oka abban rejlik, hogy a fentebb említett hölgy beleköpött a levesembe. Nem szó szerint persze, csak ahogy ez lenni szokás egy bulin rámozdult… beigazolódott a gyanúm. Először, de nem biztos, hogy utoljára.

A végkövetkeztetés sem maradhat el! Nem lesz a kedvenc filmem a Kabbala pasi, ha valaki mellett nem tudok elaludni, inkább bárányokat számlálok, megtanulok kávét főzni, és azt hiszem, önkéntes leszek egy nyugdíjas otthonban.

Forrás: Ezoterikus.hu