Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Milyen nőknek tetszenek a kevésbé férfias pasik? jan01

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Milyen nőknek tetszenek a kevésbé férfias pasik?

Egy nagyon sokszor idézett elmélet szerint a kifejezetten férfias megjelenésű és viselkedésű, úgynevezett macsó pasik elsősorban akkor tetszenek a nőknek, ha rövid távú kalandot keresnek, hosszabb távra, főleg férjnek, apának már szelídebb, érzékenyebb, megbízhatóbb egyedeket választanak.

Állítólag ez a tendencia egy cikluson belül is változik: peteéréskor a macsóbb típushoz vonzódnak inkább, más időszakokban pedig a többiekhez, vagyis megfoganni inkább a markánsan férfiaktól szeretnének, de a gyerekek felnevelésére az érzékenyebbeket vélik megfelelőbbnek. Mindez a hormonok szintjén zajlik, ráadásul elég nehezen bizonyítható…

Különben sem túl szerencsés két ellentétes típusba sorolni a férfiakat (vagy akár a nőket), egy-egy ember sokkal összetettebb annál, mint hogy csak a macsó, vagy csak a szelíd családapa típust testesítse meg, és sokakban egyszerre van jelen mindkét jellemző: tudnak egyszer ilyenek, másszor olyanok lenni, helyzettől és partnertől függően.

Iris Holzleitner, a Glasgow-i Egyetem kutatója is úgy gondolta, hogy az egész ügy kissé bonyolultabb annál, mint ahogy ezt sok sajtótermék előszeretettel előadja, frusztrálva mind azokat a férfias pasikat, akik családszeretőnek és megbízhatónak tartják magukat, és azokat a kevésbé macsókat, akik szeretnék azt hinni, hogy a partnerük tőlük akar gyereket és nem a szomszéd motoros csávótól…

Iris Holzleitner tehát fogta magát és internetes kutatást készített a nők preferenciáiról. A felmérésben 500 nő vett részt, és ugyanannak a férfinak a komputeres grafikával férfiasabbá, illetve nőiesebbé tett arcát értékelték. Gondolom, olyan sokat nem kell magyarázni, hogy mi számít férfiasabbnak, illetve mi nőiesebbnek: a szögletes áll, a szűkebb szemforma, és a kevésbé telt ajkak, a szélesebb orr férfiasabb megjelenést kölcsönöz, ha valakinek puhábbak az arcvonásai, nagyobb a szeme, teltebb az ajka és keskenyebb az orra, az meg nőiesebbnek számít.

Holzleitner megállapította, hogy a legtöbb nő a mérsékelten férfias arcokat preferálta. Sem a nagyon szögletes, sem a nagyon kerek típusok nem találtak annyi kedvelőre, viszont az, hogy pontosan mi tetszett az egyes nőknek, már az ő egyéni jellemzőiktől is függött. (Hadd tegyük hozzá: szerencsére nincs két egyforma ember, és a nőknek is sokféle férfi tetszik, a való életben meg sokkal összetettebb, hogy ki mire bukik, mint amit egy felmérés ki tudna mutatni…)

De mit állapított meg a kutatás a nők ízléséről? Például azok a nők, akik nem csak férfiakhoz, de nőkhöz is vonzódnak valamennyire, a heteroszexuális nőkkel szemben a kevésbé férfias arcokat preferálták.

A nők véleménye attól is függött, hogy ők magukat mennyire tartották vonzónak: azok a hölgyek, akik önmagukat nagyon attraktívnak gondolták, a feminin jellegű férfiarcokat egyáltalán nem tartották vonzónak, míg az önmagukkal szemben kritikusabb hölgyek mérsékelten vonzónak gondolták ugyanezeket. De mindkét csoport egyet értett abban, hogy a mérsékelten maszkulin férfiak a legvonzóbbak, és a nagyon férfiasak náluk kevésbé attraktívak.

Vagyis az önmagukat nem túl vonzónak ítélő nők véleménye csak a femininebb férfiakra nézve tért el a saját véleményük szerint nagyon csinos nőkétől, a macsók tekintetében körülbelül egyezett az ítéletük.

Az arc jellemzői mellett persze még rengeteg más is számít, vajon egy nőnek tetszik-e valaki vagy sem: lehet nagyon kevéssé maszkulin megjelenésű férfiaknak is nagyon sok női rajongójuk, és az átlagos megjelenés mellé is társulhat sikertelenség. Azon túl a nők saját magáról alkotott véleménye sem mindig felel meg a valóságnak, vagyis nem kell attól tartani, hogy a femininebb külsejű férfiak csak kevésbé csinos lányokkal randizhatnak. Könnyen kiderülhet, hogy a magukat nem csinosként jellemző lányok ugyanolyan tetszetősek, mint a saját maguktól elájult „dívák”, csak valami miatt kisebb az önbizalmuk.

Az arcberendezésünket elég nehéz befolyásolnunk (legfeljebb hormonokkal érhetünk el lényeges változást, de ez veszélyes játék), viszont ha nem vagyunk megelégedve a megjelenésünkkel, akkor azért tehetünk egyet s mást annak érdekében, hogy férfiasabb legyen a kinézetünk és a viselkedésünk: akár öltözködéssel, akár hajviselettel, akár edzéssel változtathatunk, vagy olykor elég csak az önbizalmunkat fejlesztenünk – ami talán az összes között a legnehezebb feladat. De szerencsére nem szükséges, hogy úgy nézzünk ki, mint egy tesztoszterontól duzzadó képregényfigura, ahogy a nőknek sem kell darázsderék, hogy vonzóak legyenek.

Lehet, ideje lenne már ezeket az eltúlzott, sztereotip ábrázolásokat is megváltoztatni...